A török uralom után görög telepesek, kereskedők telepedtek meg Miskolcon, és szerették volna, ha rendelkeznek egy saját templommal, hiszen akkor Miskolcot főleg katolikusok és protestánsok lakták.
Az új templomot kelet felé tájolták, mint általában minden ortodox templomot. Az építkezést 1806-ban fejezték be. A miskolci ortodox közösség már a 18. század elejétől rendelkezett egy kis kápolnával (Szent Náhum-kápolna), mely a mai Széchenyi u. 12. alatti épület helyén állt. A század második felében határozták el a nagy templom építését. Eredetileg egy hatalmas, kupolás templomot akartak építeni Johannes Michart tervei alapján, de a túlságosan grandiózus terv visszatetszést keltett mind a nagyrészt protestáns városvezetésben, mind azokban, akik a kor konzervatívabb építészeti stílusához voltak szokva. Az épület végül Johann Michael Schajdlet tervei alapján épült fel. A templom mellé iskola, ispotály és parókia is épült. A templomkert temetőként is szolgál, a legrégebbi síremlékek 300 évesek.
A templom berendezése is copf stílusú, 18. század végi, műemléki védelem alatt áll. Itt található Közép-Európa legnagyobb ikonosztáza, amely 16 méter magas, és 87 jelenetet mutat be Jézus életéből. A templom kegyképe az Ahtirkai Istenszülő másolata, melyet II. Katalin orosz cárnő adományozott az egyház részére miskolci látogatása alkalmával. A Magyar Ortodox Egyházi Múzeum a templom kertjéből nyílik, és az ország leggazdagabb ortodox egyházi gyűjteményének ad otthont. A múzeum az egykori görög iskola 1805-ben emelt épületében nyílt meg 1988-ban. Állandó kiállítása az ortodox egyház és iskolák történetét és egyházi művészetét mutatja be.
Somorjai Lehel
