Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 4

Hatodik napja tart nálunk az – egyenőre önkéntes – bezártság.

2020. március 19

Az itthoni tanulás harmadik napját zártuk ma.

Hááát…. ma láttam egy posztot, mely szerint, „ha sokáig lesznek bezárva az iskolák, a szülők hamarabb megtalálják a vírus ellenszerét, mint a tudósok!” Őszintén? Tudok azonosulni a gondolattal.
Mai reggel kicsit hangosabban indult, mint szerettem volna. Nehéz éjszaka volt a legkisebb miatt – fogjam a lassan bekövetkező időjárás változásra?
A nagyok nehezen (és a megbeszélttől sokkal később) tértek magukhoz reggel, majd kórusban érdeklődtek, hogy mi a fenének ilyen korán (8 óra!!!) felkelni, hiszen úgyse megyünk sehova, nincs suli. Bájos és kedves stílusban (kb. úgy, mint ahogy Gordon Ramsay bármelyik főzős műsorában) elmagyaráztam csodás gyermekeimnek, hogy az ő érdekükben (is) van a napirend, valamint azért, hogy mindent be tudjanak majd időre fejezni. Nekem, aki nemcsak a kanapén ülök egész nap, is jó lenne, ha időben el tudnám kezdeni (és be is fejezném) a napi teendőimet, úgy, mint takarítás, főzés, gyors fertőtlenítés, tanítás, játék a Picúrral, rendrakás stb., stb., stb.

Halkszavú előadásom után aztán nekiálltunk a tanulásnak.

A nagyobb – hála Istennek – önjáró, csak kikérdezni kell. A kisebbel pedig – mivel a feladatokat egy hétre kapjuk – az tűnik a legjobb taktikának, ha a kapott feladatokat elosztva tanuljuk. Így minden nap van nyelvtan, olvasás és matek „óra”. A természetismeretet (heti két alkalmat terveztem be) a tananyagon kívül úgyis gyakoroljuk minden nap a kertben. Technika is van naponta a kreatív foglalkozásoknak és/vagy a közös sütéseknek köszönhetően.

A reggeli csúszás miatt ma délelőtt kimaradt az udvari program. És a főzést is pillanatok alatt kellett összedobnom. Értsd: fél 12-kor kezdtem hozzá a főzéshez, de 12:15-kor (!) étel volt az asztalon. A mai menü zöldségkrémleves (a tegnapi húsleves leveszöldségei leturmixolva és felengedve a húslevessel, benne levesgyönggyel). A második rántott sajt volt krumplipürével és házi eperlekvárral – ezúton is, köszi a levárt, Anyu! (Nyugi: még tavaly nyáron érkezett hozzánk az üveg).
Délután irány az udvar. Ez kellőképp lefárasztotta a gyerekeket és engem is.

Sokáig tart ez még?

Ma – talán túl korán? – azt éreztem, hogy nem fogom ezt így bírni hetekig/hónapokig. De eljött az este és vele a jól megszokott esti tevékenységek: vacsikészítés, együtt vacsorázás a családdal, fürdés, altatás. És most, hogy a legkisebb már ágyban van és a nagyobbak is alváshoz készülődnek, újra azt érzem, hogy menni fog ez.
Csak egy pillanatra villan át az agyamon, hogy milyen kár, hogy nem vettem Magnéziumot, Sedacurt és még vagy három féle nyugibogyót, mikor legutóbb a gyógyszertárban jártam…..

A kertben már tavasz van. Ilyen szép virágokban gyönyörködünk.

2020. március 20. 

Nagy elhatározásra jutottam.

Kész, vége. Nem csinálom tovább, elegem van. Befejeztem. Nem vagyok hajlandó ezt így folytatni!
Amióta megjelent nálunk is a koronavírus megszállottam böngésztem a netet, olvastam a híroldalakat, statisztikákat. Néztem a beszámolókat, olvastam a tapasztalatokat, kerestem az újabb és újabb fejleményről szóló posztokat, írásokat.
Ennek meg is lett az eredménye. Minden szabad pillanatomban ezen járt az eszem, tegnap éjjel rengeteget forgolódtam, aggódtam – álmomban is. Már a gyomrom is belefájdult a saját hülyeségembe!
Ennek mától vége!
Nem vagyok hajlandó hagyni, hogy maga alá gyűrjön ez az egész! Szóval megkértem a férjem, hogy szóljon, ha valami valóban fontos dolog történik – ő úgyis követi az eseményeket, munkájából adódóan (is).

Egy kis lazítás

Ennek szellemében indítottam a napot is. A legkisebb valami csoda folytán úgy döntött, hogy a szokásos 5 óra helyett ma negyed 7-kor kelt fell! Halleluja!! Isten tartsa meg jó szokását! Az én belső órám – rendesen hozzá lettem szoktatva az elmúlt hetekben az 5 órai keléshez – azonban ébresztőt fújt. Így, még a pici felébredésére vártam, most nem vadásztam le a legfrissebb híreket, hanem egy döbbenetes dologra adtam a fejem. Aki ismer, tudja, hogy mi sem áll távolabb tőlem, de ma reggel (hajnalban?) rákerestem a youtubeon egy kezdőknek való reggeli jógagyakorlatra. Igen, jól olvastátok!!! Én lepődtem meg a legjobban, hogy valahogy lenyugtatott. Még az is lehet, hogy ezt a kényszerpihenőt arra is felhasználom, hogy kicsit jobban megismerkedjek ezzel a mozgásformával…. Ki tudja?
Most mondhatnám, hogy a reggel így lett szuper és gördülékeny, de nagyot kamuznék. A gyerkőcök lassan életre keltek és a reggeli után lelkesen (?) neki is fogtunk a tornának. Állai vicces, ahogy a legkisebb is beáll közénk és próbálja leutánozni a mozdulatokat. A torna felét így jól elröhögtük. De a nevetés gyógyír, a mozgás fél egészség, szóval nem is olyan rossz így!

Hihetetlen, de ma délre mindkét gyerek végzett a hétre kiadott iskolai feladatokkal. Bár mindig ilyen egyszerű lenne! Ebben, mondjuk, hatalmas szerepe van a tanítóknak, akik nem most akarták megváltani a világot több tonnányi feladat kiadásával – ilyet is eleget hallok ismerősöktől. Ezúton is köszi még egyszer!!

Egy kis sajátidőt is szerveztem magamnak.

A délután a gyerekeknek az udvaron telt. Én magamra zártam az egyik gyerekszobát és belevetettem magam a takarítás, szortírozás csodás világába. Jaj, én szegény! A végén 3 zsáknyi szeméttel és 4 zsáknyi adománnyal távoztam. (Minden hónapban összeszedem a gyerekek kinőtt ruháit és ami még jobb állapotban van, azt átviszem a közeli adományboltba. Ezek is oda mennek, ha majd újra lehet menni.)
A vacsora igazán különlegesre sikeredett: szalonnát sütött a férjem a gyerekekkel. A legjobb az volt, hogy nekem nem kellett csinálni ehhez semmit. Így nálam ez volt a nap fénypontja!

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére