2020. április 1.
Gyereknyafog, jajmégötperc, nincsmárötperc, muszájkelni, deszeretem, kakaókell, öltözzünkfel, mileszenni, csinálommár, nekemmàskell, jajmégezis, kutyaholvan, sétálnikell, terítsgyorsan.
Elpakolokmegágyazok, szellőztetekkiabálok.
Tanulnikell, veddmárelő, mitnemértesz, csináldgyorsan. Ügyesvoltál, jahogyvanmég, eztisolddmeg, mostmárelég.
Ebédfőzésleckemellett, pucolásazöldségeknek.
Kikellmenni, jóidővan, nincsenkedvem, nembajszívem.
Jajhidegvan, dejóittkinn, ebédmilesz, nemmindegymég.
Siessebéd, nemszeretem, jajdefinnyás ez a gyerek.
Kicsialszik, anyapihen: tásasozás, sakkozás, kreatív játék.
Márisfelkelt, uzsannakell, jajdefinom, muszájennem?
Játszunkegyütt, nemakarok, nemisszeretsz, nemmaradok.
Elegemvan, vacsimilesz, csendlegyenmár, rendsoselesz.
Házimunka, jajugyanmàr, soseleszkész, holnapmegvár.
Vacsorakész, eztszeretem, reggelimilesz, megkellennem?
Fürdésgyorsan, habotbele, pakoljunkel, mindenrendben.
Jóejtpuszi, estimese, és ez még csak szerda este
2020. április 2.
Sokszor eszembe jut, hogy milyen relatív fogalom is az idő, milyen relatív is 24 óra.
Mikor megszületett az első gyerekünk és egész nap otthon voltam vele, úgy éreztem minden pillanatomat kitölti a baba és a háztartás. Bérházban laktunk, 2 szobában. Úgy éreztem, nem lennék képes többet magamra vállalni. Minden percem be volt táblázva.
Megszületett a második gyerkőc. Elköltöztünk. Volt két gyerek, bérház helyett egy kertesház, ami sokkal több munkával járt. Úgy éreztem, ki se látok a feladatokból.
Visszatekintettem és nem értettem, eddig mivel töltöttem el az időmet.
Dolgoztam a gyerekek mellett. Munka, gyerekek, háztartás, kert. Csak kapkodtam a fejem.
Mikor megszületett a legkisebb újra átrendeződtek a dolgok. Munka - pici mellett - nem volt. De volt 3 gyerek, háztartás, kert, önkéntes munka. És egy hatalmas kérdőjel: mi a fenét csináltam én, mikor csak 1 gyerekem volt??
Néhány héttel ezelőtt vártam a hétfőket, hogy a hétvégén felgyűlt házimunkát elvégezzem. Örültem, hogy nem kell mindennap főzni, mert a nagyik néha becsöngetettek egy-egy finom falattal. Hétvégén barátokkal találkoztunk, kikapcsolódtam, nem “dolgoztam”.
Hétköznap alig hittem, hogy elvégezzem a feladataimat és sokszor nem sikerült, úgy és akkorra, ahogy és amikorra terveztem.
Most itt vagyok 3 gyerekkel, házimunkával, kerttel, mindennapi főzéssel, extra takarítással, tanítással, lélekápolással, kreatívkodással.
És nem értem, eddig mivel töltöttem el az időm....
És nagyon sokan vannak, akik ezt a listát még tovább tudnák folytatni, bővíteni.
Le a kalappal előttük!
Minden anya előtt, aki minden egyes alkalommal, minden egyes nap tovább feszíti saját határait és teszi a dolgát a családjáért, a gyermekeiért.
Mert egy nap mégiscsak 24 órából áll....
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Segítsünk egymásnak!
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
