2020. április 7.
Amikor jöhet a másik terv
Délelőtt a tanulás mellett a sütésről és a főzésről szólt.
A gyerekek azzal az ötlettel álltak elő, hogy ma mindketten az érkezőasztalnál szeretnének tanulni EGYÜTT, EGYSZERRE!
Amíg a kicsi olvasott, a nagy matekozott.
Meglepő módon egész jól működött a dolog, de a hosszútávú fenntarthatóságában erősen kételkedem.
Miközben tanultak, én a konyhából figyeltem őket. Sütöttem egy kis sajtos-stanglit meg kiflit.
Éppen a fent részletezett programok miatt jutottam arra, hogy ma gyors és praktikus leszek az ebédfőzés terén. A konyhafiókban találtam egy nagy zacskó vöröslencsét. A csomagolásán az állt, hogy 15-20 perc alatt készre fő. Szuper, ebből lesz ám az isteni főzelék virslikarikával!
Fel is tettem főni a lencsét!
A szomszéd néni ekkor telefonált, hogy nincs-e véletlenül egy csomag élesztőm itthon?
Volt. Gyorsan átszaladtam vele. Egy zacskóban tettem és beakasztottam a kerítésére. Az ablakból kinyúlt érte és váltottunk pár szót.
Ez a pár perc elég volt ahhoz, hogy a lencse teljesen és tökéletesen odaégjen!
Tehát ott álltam háromnegyed 12-kor ebéd nélkül. Illetve néhány virslikarikával.
Pár perc gondolkodás után krumplifőzelék elkészítése mellett döntöttem.
Így némi csúszással, de mégis lett ebédünk.
Délután varázsképeket készítettünk. Később az udvarra is kimentünk. A magaságyásban megjelentek az elő növénykék.
Szuper időnk volt. A kerti sütőt is rendbe tettük, terveim szerint lassan be is üzemeljük.
Lassan jön a húsvét, ennek szellemében holnaptól el is kezdünk készülődni rá!
2020. április 8.
Sokszor, sokféleképp hangoztattam már, hogy a kisgyereknél nincs semmi csodálatosabb.
Most azonban ennek a gyakorlati oldaláról szeretnék egy kicsit írni.
A legkisebbem nemrég múlt 2 éves. (2 hónapja) Mostanában annyiszor ejtett ámulatba, hogy csak kapkodtam a fejem.
Eddigi életünkben is fontos volt a napirend, a hétköznapok szinte mindig hasonló forgatókönyv szerint alakultak. Persze minden nap volt valami egyedi: a nagynak táncóra, a kicsinek gimnasztika, jöttek a barátok, barátnők, elszaladtunk boltba, játszótérre mentünk, nagyik jöttek, hétvégén pedig szinte sosem voltunk egyedül. Vagy mi mentünk, vagy hozzánk jöttek rokonok, barátok. Sok állandó elem volt, de sosem volt két egyforma napunk.
Sokan megénekelték már előttem, hogy a kisgyereknek akkor érzi magát biztonságban, ha anya (és ideális esetben apa) ott van mellette és a napjai kiszámítható módon telnek. Az ismétlődések biztonságot nyújtanak számára.
Amióta itthon vagyunk – most már negyedik hete - minden napunk rendje szinte azonos.
Picúr ezt tökéletesen megtanulta.
Reggel ébredés után, jön felém kinyújtott kézzel. Ölbe veszem és már mondja is:
- Kérsz kakaót!
Amíg megissza, én gyorsan rendbe szedem magam. Jön utána és szó nélkül indulunk együtt a szobájába felöltözni - ő vezet engem kézen fogva.
Már tudja, hogy ilyenkor csendbe kell lenni, mert a nagyok még alszanak, így hozza is a mesekönyvét, hogy addig csendben olvassunk.
Délelőtt, ha látja, hogy tanulunk, akkor 2 percenként szól az apjának, hogy induljanak ki az udvarra.
Ebéd után kijelenti:
- Kiszállok. Megyek aludni. Pápá.
És már veszi is a macikáját és vonul a szobájába.
Délután már én szólok, hogy megyünk az udvarra. Odaszalad a szekrényhez és veszi elő a nadrágot, pulcsit, sapkát. (bár a sapkára egyre kevesebbszer van szükség.)
Este vacsora után kéri a távirányítót - ilyenkor fixen lehet 20 percet mesézni - leül a kanapéra és kijelenti:
- Binget.
Az utóbbi néhány napban már ő szól:
- Engedem a vizet!
Megengedem a kádat vízzel. Hozza a kis székét és segít a vetkőztetésben. A pelusához érve élénken tiltakozik:
- Nincs kaka. Csak pisi! - az esetek többségében el is találja.
Fürdés után, törölközés, de már lesi, hogy melyik hálózsák van előkészítve és boldogan kiabálja:
- Zsákba, finánc!
Esti kakaózás után - amit az ölembe bújva fogyaszt el - huncut mosollyal az arcán mutat a kiságyra, hogy tegyem bele.
Később ellentmondást nem tűrően rám néz:
- Leül. Fogom kezemet!
És boldog álomba merül egy mozgalmas nap végén.
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Segítsünk egymásnak!
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges