Így esett meg az az eset, hogy életem párja is konstatálta egy reggel:
- Olyan fáradtnak tűnsz. Pihenj kicsit! Majd én elviszem itthonról a gyerekeket magammal, így a délelőtt csak a tiéd!
Istenem! Homlokon tudtam volna csókolni az őt homlokon csókoló múzsát, amiért ez a nagyszerű ötlete támadt!
Egy egész délelőtt csak az enyém? Jaj, mihez is kezdjek ennyi szabadidővel?!?
Gyorsan etettem és öltöztettem a gyerekeket, miközben gondolataim szélsebesen cikáztak: mozi, wellness, fodrász, kozmetikus, vásárlás, alvás? Jaj, melyiket szeressem?
Julia Roberts is megirigyelhette volna széles mosolyomat, mikor becsuktam a kiscsalád mögött az ajtót.
Elmentek.
Megvan, mi legyen! Kell egy kávé. De nem olyan gyorsan megivós, rohanós. Olyat szeretnék, ami a legnagyobb bögrémet is kitölti, tetején tejszínhabbal, rajta egy kis fahéj szórás. Igen. Ez kell nekem. Ez most jár nekem!
Irány a konyha. Jaj, hol a bögre? Az a nagy, amibe pont egy ilyen álom-kávé való?
A mosogatnivaló kupac alján. Oké. Lássuk be, van némi mosogatnivalóm. De, hála a tervezőnek, valaki kitalálta a mosogatógépet. Gyorsan belepakolok. De mégsem. Aki kitalálta a gépet, nem úgy fejlesztette ki, hogy ki is pakoljon magából, ha végzett. Jó, jó. Gyorsan megcsinálom, mehet bele a szennyes edény. De ha elindítom, akkor a reggeli edényeket is belerakosgatom. Azok csak ne maradjanak már ki!
Juj, mosogatótabletta is kéne. Mászok a polc tetejére. Micsoda por van itt! Tabletta a gépbe! Elindít. Gyorsan elszaladok egy rongyért, ilyen porosan csak nem hagyom a szekrény tetejét!
Megvagyok! Kávét akarok! Hova is tettem a bögrét? Megvan. Tej kell. Jaj, a pulton az elkészített reggeli maradványai. Elpakolom a zöldséget, kenyeret, vajat. Tiszta a pult és az étkezőasztal is.
Hol is jártam? Ja, megvan! A tej! A piros lábasban melegítem. Vagyis melegíteném. Hol a fenében van az az edény? Konyha? Nincs. Ebédlő? Nincs. Gyerekszoba??? Megtaláltam!! Mi a fenét keres ez itt? Ja, tényleg tegnap zenekarost játszottak. Gyanítom, hogy az egyik hangszert tartom a kezemben. Rendben, megvagyok. De, mi ez a fene nagy rendetlenség?!? Gyorsan, gyorsan, ágyat bevetem, játékokat összeszedem, asztalon rendet vágok. Ruhákat összegyűjtöm és hajtogatom. Illetve csak hajtogatnám… Mi ez a fura folt rajta? Gondolom a tegnapi ebéd lenyomata.
Be a mosógépbe. Ennyivel csak nem indítom el a programot! Bekukkantok a kicsi szobájába is. Ott is „kincstári rend”! Jaj! Gyors, nagyon-nagyon gyors pakolás! Ruhák összeszedése. Mehet ez is a mosógépbe!
De hova fogok teregetni? A fregoli tele van! Mint a villám, lekapkodom a cuccokat! Jaj, ezt a felsőt úgy szeretem! Holnap fel is veszem! Ahhoz azonban ki kéne vasalni! Csak nem járhat gyűrött ruhában az ember lánya!
Mi a fenéért van a kezemben ez a lábas??? Ja, persze! Kávé! Konyhába be, tej elő! Melegedjél, kicsi tejcsi, isteni kávét csinálok belőled! Dudorászom, mint valami félbolond!
Előveszem a 3 az 1-bent. Most ezt szeretem. Ebből lehet csak igazi jó, habos kávét csinálni!!! Dobnám ki a papírját. Oh, ne! Tele van a kuka. Amíg felforr a tej, addig gyorsan kiszaladok a szeméttel. Basszus, mi a fene ez??? Tollasütő?? Felnézek. Jaj! Jó pár játék szanaszét az udvaron. Oké, összeszedem! De gyorsan ám! Vár a kávém!
MI a fene??? Macskakaki! A fene Cirmibe is. Ott az alom, miért nem oda … Ja, értem. Az alom is teli van. Hipersebességű alomtakarítás, Cirmi-simogatás.
Rohanok be. Naná, hogy a tej kifutott. Tűzhelycsutakolás. Közben pittyeg a mosogatógép. Jelzi, hogy elmosogatott. Klassz. Kipakolom.
Tejet újra melegítem! Akkor is kávézni fogok!!!!!
Hallom a mosógép centrizik. Bedugom a fülem. Nem akarom hallani!!!
Már kavarom is a kávém. Leülök. Igen, megcsináltam!!
Ebben a pillanatban kivágódik a bejárati ajtó! Két mosolygós lurkó dugja be a fejét!
- Megjöttünk!
- Ugye tudtál pihenni egy kicsit anyucika?
- Persze – felelem fáradt mosollyal.
A kávét este találom meg a polcon … kihűlve.
MISKOLCIMAMI
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges