Jelenlegi hely

Mit tudnak a mesék az anyákról?

Miben rejlik a mesék szavahihetősége? Miért kell meghalnia a mesebeli jó anyáknak? Mi a mostohák szerepe a gyermek és anyafejlődésben? - Jakab Csilla coach és meseterapeuta írása.

    Bár napjainkban érezhetően a mesék reneszánszát éljük, soha ennyire népszerű nem volt a mese műfaja, mégis sokan sokfelől közelítjük meg. Vannak, akik kizárólag a gyerekek műfajának tekintik, s a kortárs műmesék közérthetőbb, oktató, fejlesztő stílusát részesítik előnyben.

    Mások „mesebeszéd”-ként az álmodozás, fantáziálás, merő képzelgés fikciójának tekintik a meséket, melyet nem kell, s nem is lehet komolyan venni.

    A népmesékre valójában egyik elképzelés sem igaz. Valójában e tévedések hátterében az évszázados-évezredes távolság áll, mely megváltoztatta az emberi látásmódot, gondolkodást, a hétköznapi kommunikációt, a kulturális értékeket, mindent, ami társadalmilag körül vesz bennünket. Így vált a népmesék nyelvezete és világképe vajmi kevésbé érthetővé a hétköznapi olvasó számára.

    Akkor miért ragaszkodunk mégis e kőkorszaki ásatásokhoz?

    Hiszen pont e tény, hogy életben vannak s egyre szélesebb körben terjednek a népmesék, igazolja, hogy valami mégis lehet e szövegek mélyén. Ez a valami pedig, az emberiség kollektív tapasztalatának tudástára.  Ha elképzeljük, hogy százezrek fejbólintása kellett ahhoz, hogy egy-egy mese igaznak találtassék (különben a mesemondó nem mesélhette volna tovább), joggal fordulhatunk alázattal és erőteljes kíváncsisággal a mesék bölcsessége felé.

    A mesék ugyanis abból a korból származnak, amikor még REND volt, az emberek teljességben tekintettek a világra, nem volt széttöredezve a kultúra, a hitrendszer, a viselkedési és gondolkodási módok, hanem minden egységben és egylényegűen ugyanazt a rendezettséget mutatta meg számukra népművészetben: költészetben, dalokban, viseletben; hit és szokásrendszerben.

    Nagy örömünkre a mesék pont ezt a tudást őrzik a rendről, a teljességről, s azt, hogy minden rendbe hozható.

    Ha a mesék ismerik a rendezettség állapotát, hogy lehet, hogy anyaként kevés jó példát találunk, sőt az igazán valamire való anyák a mesék elején nagyon gyorsan meghalnak. Mi lehet ennek az üzenete?

    Először is feltehetjük a kérdést: mitől jó egy anya? Mert ugyan nincs túlsúlyban, de a mesék erre is választ adnak:

    • A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje. pl. Derék Jankó és a kemény kenyér
    • A jó anya, elfogadóan támaszt nyújt, de nem a saját elképzeléseit erőlteti, s tanácsokkal halmozza el, hanem elvezeti a gyermekét a saját megoldásáig. pl. Piros malac
    • A jó anya képes a fia választottját megkérni, közben járni a fiú érdekében.
    • A jó anya kétségkívül végtelen türelemmel táplál, pl. Fehérlófia, Veres tehén
    • S a jó anya feladata a nőiség titkaiba is beavatni a lányaikat, ahogy Tündér Erzsébet teszi A táltoskanca és a libapásztorlány meséjében.

    Ugyanakkor több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - éppoly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arca is. Mégis ettől szenvedünk anyaként a legjobban, szeretnénk minden helyzetben jól reagálni, konstruktívan, bölcsen és főleg higgadtan kezelni a gyerkőceink hajmeresztő dolgait. Mivel emberek vagyunk, s nem gépek ez lehetetlen!

    Sajnos azt tapasztalom, hogy manapság hajlamosak az anyák túlzott elvárásokkal ostorozni magukat, kibillentve magukat a túlgondoskodó, túlféltő anyaság irányába, attól való félelmükben, ha nem felelnek meg a kor és a saját túlidealizált anyaképüknek, ártanak a gyermekeiknek.

    A mindig vigyázó, óvó, simogató anya a tejfogak korának anyja. A felnövekvés során eljön az a pont, amikor a „gyermek”, vagy inkább tinédzser beavatása a felnőtté válásba elkezdődik.

    A mesei bölcsesség világosan üzeni, hogy a túl jó anyának egy ponton meg kell halnia. Ijesztően hangzik ugye, de valójában ez azt jelenti, hogy csupán a tökéletességre vágyó, túlszerető, mindent megbocsátó anyarészünknek kell háttérbe szorulnia a gyermek számára. Pont azért, hogy ne egy rózsaszín álombuborékban nőjjön fel, s idővel rázáruljon a mamahotel ajtaja.

    A mesék őrzik e tudást. A tudást, hogy ennek így kell lennie. A hősnek vállalnia kell az egyedüllét feladatát, tűrni kell az élet viszontagságait (mostohák, és féltestvérek gyötrését) ahhoz, hogy képessé váljon megvédeni magát, útnak indulni, megedződni a sokkal nagyobb veszélyekkel szemben. Ehhez ki kell fejlesztenie a veszélyre, intrikára, agyafúrtságra figyelő tudatosságot.

    A túl jó anyát hagyni kell meghalni - megőrizve magunkban gondoskodása melegét -, hogy az új, tisztábban látó belső anya (intuíció) megszülethessen, mely azt látja, ami valójában van, s azt, mit kell tenni a világban való boldoguláshoz, immár érett felnőttként.

    A mese világosan tudtunkra adja, hogy a jó anya tovább él egy bábu, gombolyag, virág képében, s nem hagyja teljesen magára a gyermekét.

    Ehhez képest a mostoháktól mintha hemzsegnének a mesei történetek, s ennek az az oka, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak.

    A valóságban általában nem a „jó" anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék pedig nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - mert rendbe lehet - hozni. S a mesék egészen pontosan megmutatják azt is, miképpen lehetséges mindez.

    Valójában mindannyiunkban laknak ilyen-olyan mostohák, mert az anyaság csak így lehet egy gyönyörű fejlődési folyamat minden nő számára.

    Jakab Csilla - Pantarhei-coaching

    www.pantarhei-coaching.hu

    - Pécsimami - 

    Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

    Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
    Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Neked ajánljuk!

    Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

    Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

    Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
    Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

    Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

    A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
    Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

    Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

    A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
    Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

    Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

    Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
    Ugrás az oldal tetejére