Jelenlegi hely

Rőzseláng van közepébe kivarrva…

Meginvitálhatlak egy kis nosztalgiatáborozásra?

Ha korombéli - negyvenes - vagy, sokat nem kell magyaráznom. Ha fiatalabb, talán kedvcsináló lesz a következő néhány sor.

Sor, sorakozó.

Emlékszem mindig így kezdődtek a táborok.

A csapatok, a különböző korosztályok felvonultak a tábor alakuló terén, majd a táborvezető (csak és kizárólag vidám, karizmatikus, csupa szív emberekre emlékszem) sok-sok humorral fűszerezve ismertette a betartandó szabályokat és megnyitotta az épp kezdődő hetet.

A csapatoknak mindig volt egy ifjú vezetője, aki tyúkanyóként/apóként istápolva a gyerekeket, nagy-nagy szeretettel segített a beilleszkedésben, később pedig abban, hogy valóban minden program (melyek hihetetlenül sokszínűek voltak) maradandó szép emlékként raktározódhasson el a gyerekekben.

Rend volt. Erre nagyon emlékszem.

Sorban mentünk étkezni, sorban mentünk a programokra, rendet tartottunk a szobáinkban, összehajtogattuk a ruháinkat, szépen beszéltünk a felnőttekkel és persze szépen beszéltünk egymással is.

Rengeteg játék volt, rengeteg mozgás volt és igen, volt ideget, lelket lenyugtató pihenő idő is.

Remek (még ma is élő!!!) barátságok születtek, és én a mai napig is úgy gyújtom a tüzet a családi sátrazáskor, ahogy anno Tibi bá’ mutatta…

Jó volt a régi világnak ez a szelete, mert élményt, emléket, erős összetartozás érzést adott.

A minap egy mai „táborban” voltam...

Rengeteg gyerek az udvaron.

A „nevelők” épp egymással trécseltek, a gyerekek körletében pedig Delhi szegénynegyedét idéző vidám káosz és leginkább kosz (kajamaradványok, PET palack- hegyek, szanaszét hagyott játékok) fogadott.

A kérdésemre, hogy az aktuális vezető tanárt merre találom, a mobiltelefonokból tétován felnéző gyerekektől választ nem nagyon várhattam…

Szomorú lettem.

Hazatérve előkerestem a gyerekeimnek nosztalgiából félretett háromszögletű kis nyakkendőmet, felkötöttem, s bár egy kissé szorít  - a hajdani 37 kg huss 92 lett :)) -  egy pár pillanatra visszarepültem az időbe.

1980. Jó idők voltak. Bizony azok…

Leng a selyem lobogó, rőzseláng van közepébe kivarrva.
De sok magyar úttörő sorakozik, táborozik alatta.
Ugye fiúk, ugye lányok, gyöngy ez az élet?
Erdők, mezők, sejehaj, hegyek, völgyek integetnek felétek.

T. R.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

A jó szó öröme

A jó szó öröme

Hiánycikk. Semmibe sem kerül, mégis nagyon sokat ér. Nélküle nehezen lehetne túlélni a hétköznapokat.
Tippek, hogyan legyen élményekkel teli már az utazás is vonattal, ha gyerekkel indultok el

Tippek, hogyan legyen élményekkel teli már az utazás is vonattal, ha gyerekkel indultok el

Évek óta vonattal megyünk nyaralni. Először csak kettesben a férjemmel, majd csatlakozott a fiúnk 12 éve, 7 éve a lányunk is. Ehhez hoztam jól bevált „praktikákat”, hogy stressz helyett valóban élményekkel legyen teli már az utazás is.
Irány vonattal és busszal a nyaralás! - Foglalkoztatók, kvízek, mesék, animált videók a különleges élményhez

Irány vonattal és busszal a nyaralás! - Foglalkoztatók, kvízek, mesék, animált videók a különleges élményhez

Ha vonattal, busszal tervezitek a nyaralást, és van gyerkőc a családban, érdemes felkeresni a MÁV-Volán-csoport weboldalát. Foglalkoztató füzetek, kivágható makettek, kvízjátékok, mesék  várják a legkisebbeket, hogy vidáman ismerkedhessenek a közösségi közlekedési eszközökkel, és az utazás is különleges élményt jelentsen.
Munkába visszatérés anyaszemmel – „amikor meetingen a “Boci-boci tarka” ütemes dallama zakatol a fejedben és azon izgulsz, nehogy megszólítsanak, mert képes leszel hangosan folytatni”

Munkába visszatérés anyaszemmel – „amikor meetingen a “Boci-boci tarka” ütemes dallama zakatol a fejedben és azon izgulsz, nehogy megszólítsanak, mert képes leszel hangosan folytatni”

Nem foglalkozunk eleget az "egy szempillantás alatt - mármint a cirka 9 hónap alatt - anyává váló nők lelkével"! -hallom sokszor, sok helyről, amivel abszolút egyet tudok érteni. Jómagam is a pokol legmélyebb bugyrait éltem meg elsőszülöttem érkezésével, és még azt hiszem finoman fogalmaztam. - Mezeiné Kovács Kitti írása.
Ugrás az oldal tetejére