Jelenlegi hely

Vissza a munkába

Nálatok ki áll nyerésre? 

Munka és magánélet 1:0

Elkezdődött. Egy hónappal hamarabb, mint ahogy terveztem. Két gyermek, több év otthon töltött idő után, mára a „melóhelyem” nem csupán a lakásunk, és a munkám már nem "csupán" házimunka, gyerekneveléssel fűszerezve. Van egy újabb helyszín az életemben, megoldandó feladatokkal, kora reggel kezdődő munkaidővel, szoros határidőkkel.

Üdv a munka világában!

Viszlát délelőtti játszóterezés, véget nem érő homokozás, motorozás, hintázás!

Újra hozzá kellett szokni a rendszeres korai keléshez, a reggeli készülődéshez ahhoz, hogy időben beérjek a munkába, mint régen. De milyen is volt régen? Ha egy szóval kellene válaszolni: könnyebb. Egyszerűbb, mert tudtam, hogy a napi nyolc óra után nem vár, otthon egy másik „műszak”. Lazább, mert reggelente csak a ruhához illő cipőt és táskát kellett kiválasztanom, most viszont „ruhakikészítés”, dacos kisebbik lányom hosszas győzködése, arról, miért kell papucs helyett cipőt venni.

Tartottam attól, mi lesz ha valamelyik lányom megbetegszik, mert akkor kiesem a munkából és elképzelhető, hogy az itthon töltött idő alatt is kell majd dolgozni. Természetesen az eddigi időszak alatt minden meg is volt: betegség, ovis rendezvény miatti rosszalló tekintetekkel kísért korábbi elmenetel, stb.

Kisebbik lányom folyton eléri, hogy csak vele foglalkozzak annyi időt, amennyit éppen ő igényel. A reggeli oviba menetel ezért sokszor nem megy zökkenőmentesen. A cérna természetesen mindig a csoportszoba előtt szakad el, bármilyen kis apróság miatt, utána pedig jöhet a rohanás a munkahelyre.

A kezdeti nehézségeken túljutva a gyerekek is viszonylag gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez.

Legjobban a nyarakat sajnálom

Az éves szabadságmennyiség sajnos erősen korlátok közzé szorítja, behatárolja a korábbi szabad nyarakat. Folyamatosan tervezni kell, át és újra kell gondolni a szabadidőt.

Újabb kihívással kell folyamatosan szembenéznem: hogyan teremthető meg a munka és a magánélet közötti egyensúly.

Ebben szerintem sokkal könnyebb a helyzete annak, aki már egy ideje dolgozik és határozottan megtanult – talán a saját korábbi hibáinak eredményeként – nemet mondani. Aki viszont több évi kihagyás után próbál túllenni a kezdeti nehézségeken, nincs könnyű helyzetben.

Nálam jelenleg a munka és magánélet 1:0...

A munka folyton győzedelmeskedni próbál a magánélet felett. Nehéz felállni a munkaidő végeztével és elrohanni az óvodába, foglalkozásra cipelni úgy a gyermeket, hogy mindene ott legyen a hátizsákban, ne legyen éhes, szomjas, ne hisztizzen és időben oda is érjünk.

Ahogy telik az idő úgy válok egyre rutinosabbá, már tudom a következő nyarat máshogyan fogom intézni annak érdekében, hogy több idő jusson a gyerekekre.

Háztartás és gyermek 1:0

Ha már jól állok munkaügyileg, időben odaérek az oviba és nem a másnap megoldandó feladatokon agyalok, akkor jöhet a házimunka, amire sokszor hétköznap munka után kerül sor. Mindenre rohanva jut idő, az orvosi vizsgálatra, gyerekekkel való beszélgetésre, játékra. Napi 8 óra munka mellett látható, mennyire csökken a gyermekkel töltött idő minősége, amely egy húzósabb munkanap után csak a napi rutinra koncentrálódik.

Azzal a kiegészítéssel, hogy majd hétvégén úgy is lesz idő mindenre. Aztán eljön a szombat, meglátom a lakásban elvégzendő házimunka mennyiséget és jön az őrült körforgás, mosás, takarítás, vasalás, bevásárlás, főzés, s közben vagy a végén a gyermekkel való foglalkozás.

Így állok most és csak reménykedem, hogy jobb lesz! Kitartás!

Hannamami

- Budapestimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Karácsonykor mindenki szeretne örömet szerezni – de egyre többen azt érezzük, hogy a rengeteg tárgy helyett valami maradandóbbra vágyunk. Valami olyanra, ami nem porosodik a polcon, közös élménnyé, emlékké válik.Összegyűjtöttük a legjobb élményajándék-ötleteket, melyeket gyerekeknek, pároknak, nagyszülőknek vagy akár barátoknak is adhatsz – és amelyek könnyedén elérhetők.
Ugrás az oldal tetejére