Jelenlegi hely

2018 mondjon le!?

Lassan elmúlik ez az év is, és kezdődik egy újabb. Lassan? Na, igen, ez attól függ, kinek mi számít lassúnak. Az egyik népszerű hírportálon fut például egy szavazás arról, hogy kinek milyen volt a 2018-as éve. Jó vagy rossz? Csak egy egyszerű igen-t vagy nem-et kell nyomni. Naná, hogy én is rányomtam, már csak kíváncsiságból is, látni akartam az összesítést. Mondanom sem kell, a nem válaszok magasan vezettek. Aki gondolkodás nélkül a nem-re nyom, annak valószínűleg nem tud elég gyorsan peregni ez az év. 

De mondok másik példát: az idei karácsony mellbevágó gyászhíre, Fábián Juli halála volt. Az ő rajongói valószínűleg szintén lapoznának már a naptáron, és mindenki, akit így vagy úgy, de veszteség ért idén. És valóban, innen nézve teljesen érthető a szavazási konklúzió: 2018-nak mennie kell!

Persze mindenki tudja jól, hogy semmi különleges nem történik majd szilveszterkor, az idő pontosan ugyanúgy fog telni, mint máskor, mégis azt reméljük és titkon abban bízunk, hogy jövőre jobb lesz. 

Az új év mindig remény

Ilyenkor legtöbben óhatatlanul kicsit összesítünk, számot vetünk, megnézzük mi az, ami jól megy, mi az, ami nem megy jól, min akarunk változtatni. Aki nagyon tudatos, talán még listát is ír, és kisebb-nagyobb fogadalmakat tesz, úgy mint:
- Nem fogok rohanásban élni!
- Több időt fogok a családommal és a barátaimmal tölteni!
- Valami újat fogok tanulni!
- Rendszeresen fogok sportolni!
- Le fogok fogyni!
- Meg fogok tanulni nemet mondani! 
- Elfogadom mások segítségét!
- Többet fogok félretenni!
- Fészbukozás helyett többet fogok olvasni, moziba, színházba járni!
- Meg fogom találni az igazit!
És így tovább, attól függően kinek, miből van éppen most elege, vagy miből van hiány az életében. Mert mindenki jó életet akar.

De kell ehhez feltétlenül egy évváltás? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy - év vége ide, új év kezdete oda - nem tudunk jól bánni az időnkkel? Valahol mindig leragadunk. 

Jelenben élni

Én például néhány éve azt érzem, hogy futok az idő után, sokszor a jövőben élek. A környezetemmel együtt versenyt rohanok a feladataimmal, közben zsonglőrködök a család, a barátok, az emberi kapcsolataim és a saját igényeimmel. Lassítanám a napokat, mert minden olyan gyorsan pereg. Kevésnek tűnik a 24 óra, ezért azt veszem észre, hogy sok mindent csak tervezgetek, sokat vagyok gondolatban a jövőben. "Majd, ha lesz időm, elkezdem." , "Majd ha ezt már sikerült megcsinálni, akkor lépek tovább." Sok a majdha.

Eközben sokan körülöttem a múltban vannak leragadva: "Ha annak idején nem lettem volna annyira naiv, hogy..., most nem itt tartanék, és kár is erőlködni addig úgysem fog összejönni, amíg..." - mondják, és legtöbbször tekernék előre az időt. Náluk is sok a majdha. És mi a múltban, és a jövőben ragadt majdhások próbálunk erősen azonosulni az Élj a mának életérzéssel, és az olyan Coelho idézetekkel, mint "Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...)

Nagyszerűen hangzik ez, csak épp hogyan? Hogyan lehet pusztán a mának élni? Hogyan lehet meg nem történtnek tekinteni dolgokat, és hogyan lehet tervezgetés nélkül élni? Azt tippelem, hogy sehogy. Szóval mi lenne, ha maradnánk a terveinknél, ha jól esik, a fogadalmainknál és az emlékeinknél, és ezekkel együtt lépnénk tovább 2018-ba, pont akkor, amikor itt az ideje? 

Azt kívánom mindnyájunknak erre az új évre, hogy merjük irányítani az életünket, merjünk tervezni, ha kell újratervezni év közben is bármikor. Igeneket és nemeket mondani, örülni minden jónak, ami jön, és bárhogy is alakul, a következő évünk végén is merjünk bátran visszatekinteni, hogy ismét legyen honnan nekirugaszkodnunk egy újabb, reményteli évnek.

BUÉK!

Vági-Tóth Lilla

- Budapestimami -

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkak is!

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Péntek 13.: A szerencsétlen nap, ami valójában a női energia ünnepe

Péntek 13.: A szerencsétlen nap, ami valójában a női energia ünnepe

A péntek 13 sokakban még ma is óvatos kíváncsiságot vagy akár szorongást kelt. Mintha egy különös, sűrű energia lengené körbe ezt a napot — és talán valóban így van, csak éppen nem úgy, ahogy a modern babona sugallja.
Böjt és női ciklus: hogyan böjtöljünk úgy, hogy ne terheljük túl a testet?

Böjt és női ciklus: hogyan böjtöljünk úgy, hogy ne terheljük túl a testet?

A böjt fogalma sokakban éles megvonást, szigorú szabályokat és külső elvárásokat idéz fel. Régi idők öröksége, amikor a test „fegyelmezése” még erénynek számított. A női test azonban sosem ebben a logikában működött. A női test nem sík, nem egyenletes, nem egyféleképpen reagáló rendszer. Hullámzó, áramló, ciklikus. Változik, finomodik, jelez, kér. Éppen ezért a böjt — ha valóban jót akarunk vele — nem válhat uniformizált szabályrendszerré. Csak akkor működik, ha figyelembe veszi a ciklusunkat, mert a női test más-más szakaszokban mást kíván, másképp terhelhető, másképp reagál a megvonásokra.
Szerencsés vagy szerencsétlen? Miért péntek és 13?

Szerencsés vagy szerencsétlen? Miért péntek és 13?

Lehet balszerencsés vagy a legszerencsésebb szám, attól függ, honnan nézzük. A világ egyik legismertebb babonája, de hogyan lett az?
Családi lelassulás: hogyan tegyük békéssé az estéket?

Családi lelassulás: hogyan tegyük békéssé az estéket?

Az esti órák határozzák meg a másnap hangulatát. Ha kapkodással, képernyővel és feszültséggel zárul a nap, az alvás is nyugtalanabb lesz. Ha viszont kiszámítható, szeretetteljes ritmusban érkezik meg az este, az egész család nyugodtabban pihen. A jó hír: a közös alvási rutin nem bonyolult. Nem tökéletesség kell hozzá, hanem következetesség.
Ugrás az oldal tetejére