A család hagyományos modellje, mint kívánatos egység a legjobban az anyává válással válik nyilvánvalóvá. Vagyis az, hogy a férfi, az apa legyen a pénzkereső, a társadalmi kapcsolattartó a nő, az anya pedig lehessen a gyerekekkel és minden házkörüli teendő szervezője legyen.
Micsoda? Hiszen szinte mindenhonnan azt halljuk, és az a vélt vagy valós elvárás érkezik, hogy a nőknek mindent (jól) kell csinálni, mint feleség, szerető, anya, háztartásbeli, pénzkereső, szakmai csúcstartó… lehetőleg 100 %-os készenlétben.
Igaza lehet Linda Dillow amerikai asszonynak, - aki nők ezreit segíti hozzá, hogy a hagyományos női szerepben jó kedéllyel helyt tudjanak állni - abban, hogy a feleség kiválósága az igazgató-helyettesi pozícióban teljesedik ki a férje mellett. És ez az utcaseprőtől a miniszter férjekig így van. Linda felállított ehhez egy fontossági sorrendet is, amelyben első helyen az Isten, második helyen a férj, majd a gyerekek, az otthon, az asszony maga, és csak utolsó helyen áll a feleség pénzkereső tevékenysége, függetlenül a család anyagi helyzetétől! Ez a modell megállja a helyét, még akkor is, ha elsőre megvalósíthatatlannak tűnik. Magam évek óta ehhez igazodom.
„Mi nem így szocializálódtunk!” - képedt el egyszer egy ismerősöm, ám azért mert nem akarunk tudomást venni az ember teremtettségéből fakadó örök érvényű törvényekről - azok még vannak. Rend lesz a család életében, ha ehhez a fontossági sorrendhez igazodunk. Nem azt mondja, hogy ne legyen a nőnek pénzkeresete, hanem hogy milyen mértékben legyen része az életének. Csak az utolsó helyen legyen, vagyis lehetőleg szűk időszakot szánjon rá, vállalva ezzel - kvalitásának megfelelően - az esetleges szűkebb anyagi bevételt. Ennek a felvállalása értelemszerűen a hagyományos, kétszülős családban érvényes. A sorrend megadja a férfi méltóságát és családja felé a felelősség-vállalást erősíti, a nőben helyére teszi ki volt előbb: a férj vagy a gyerek, rászorítja, hogy a férjet a helyén kezelje és szánjon rá heti rendszerességgel kettesben időt, kiszorítja a helyet a gyerekekre, és az asszony saját idejére is terveztet heti rendszerességgel, továbbá az otthoni teendőket is maga elé helyezi. Nehéz? Igen. Megéri csinálni? Mindenképpen!
A fontossági sorrendhez Linda készített egy naptár-tervet, ezt a magam számára átmásoltam és hetente veszem fel a versenyt magammal, hogy képes legyek tartani ezt a kitűzött célt. Mit jelent ez a sorrend? Az Istent első helyre tenni? Ráhagyatkozni, imádni! A férjnek hétről hétre kitalálni mit szeretne és keratívan megtervezni és megvalósítani, a gyermekekre egyenként időt szánni, az otthonteremtésben valami régen halogatott dolgot befejezni, magunknak egy kedvelt feltöltődési lehetőséget biztosítani és végül a család anyagi helyzetéhez is hozzájárulni az erőnket nem meghaladó munkával. Mindezt nem halogatva és aztán kampányolva, hanem hetente, rendszeresen! Ez lehetséges! A pénzkereset vágyott és sokszor mégis rém-álom. 4 vagy 6 vagy 8 vagy 12-16 órás munka? Kisgyermekek mellett sok nő keres részmunkaidős állást, ami sokszor csak papíron létezik, vagy kevés van belőle. Mégis meg kell keresni azt az állást, ami - ha teljes munkaidős is - de az utolsó helyen tartható és nem gyűri maga alá az összes család körüli teendőt. Az is imatéma, hogy milyen állást, munkát kérünk - kapunk. Van, amikor pánikba esek - például szűk anyagi helyzetünk miatt - és több bevételt ígérő állás után nézek, de akkor is igyekszem szem előtt tartani, hogyan fogom a mindennapokban heti újratervezéssel a fontossági sorrendet tartani? Az a tapasztalatom, ha mégis ezt a sorrendet választom, akkor boldogabb vagyok, a családom tagjai megbecsültebbek és ez mindnyájunkra jó hatással van.
Szerző: Cs. Szabó Dóra
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges