A hagyományos társadalmakban a család gazdasági egységként funkcionált. Modern korunkban egyre inkább a család érzelmi, szocializációs feladataira összpontosító közösséggé vált. A gyermekvállalás sokkal inkább, mint valaha, választás kérdése lett. A választás lehetősége magában foglalja a szülővé válással kapcsolatos előnyök és hátrányok mérlegelését. Míg tradicionálisan a gyermek a generációk folyamatosságának záloga, a személyes halhatatlanság alapja, az öregkor támasza volt, a modernizáció és az ezzel járó individualizáció az egyéneket a saját élettervük megvalósítására, önmaguk kiteljesítésére sarkallja. A házassági és családi mintákban bekövetkezett változások – a válások számának és arányának növekedése, a későbbre tolt házasságkötés, a különélés és házasság nélküli együttélés gyakorisága, valamint a fogamzásgátlás és az abortusz – a gyermekvállalás ellen hatnak.1
Az elmúlt két népszámlálás közötti tíz évben a népesség számának csökkenése
mellett a családok száma is visszaesett. Ezzel párhuzamosan nőtt a nem családban
élők száma, akiknek túlnyomó többségét az egyedül állók vagy
szaknyelven szólva az egyszemélyes háztartások teszik ki. A családok
száma úgy csökkent, hogy közben lényegesen megváltozott az egyes családtípusok
szerepe és jelentősége. A legszámottevőbb visszaesés a házaspáros
családoknál mutatkozott, miközben a házasságon kívül együtt élők
és az egyszülős családok száma dinamikusan nőtt. Mindez azzal járt együtt,
hogy lényegesen visszaesett a házaspáros családok korábbi dominanciája
a családok között. 2011-ben a családok kevesebb mint kétharmada (65%)
volt házaspáros család, tíz évvel korábban még közel háromnegyede
(74%), 1990-ben pedig 80 százaléka.
Az élettársi kapcsolaton alapuló családok száma tíz év alatt a másfélszeresére,
az elmúlt húsz évben pedig több mint háromszorosára emelkedett, és
2011-ben a családok 15 százaléka élt ilyen párkapcsolatban. Ugyancsak
emelkedett azon családok száma és aránya, ahol egy szülő él együtt gyermekével
vagy gyermekeivel. 2011-ben a családok közel egyötöde (19,8%)
tartozott ebbe a családtípusba.2
Napjainkban a családok palettája színesebb, mit valaha. Cikksorozatunkban körbetekintünk, milyen sokféle örömmel teli és sokféle nehézséggel küzdő, hogyan látják belülről az érintettek. Először két édesanyát kérdeztem meg, akik egykét nevelnek, hogy miért csak egy gyereket vállaltak, tudatos döntés volt-e ez, vagy a külső körülmények hatása?
„Mi már lassan ketten maradunk, nagylányunk kirepül. Visszatekintve a családot mindketten nagyon fontosnak tartjuk. 35 éves voltam, amikor férjhez mentem. Mindig vannak kibúvók, hogy valaki miért nem nősül meg, miért nem megy férjhez. Pedig milyen jó is az, hogy várnak rád odahaza, nem vagy egyedül a világban. Szerettünk volna még testvért Petrának, de nem sikerült. Sajnálom nagyon. Most, hogy ő felnőtt két helyen is vállalok önkéntes munkát a munkahelyem mellett, a Vöröskeresztnél és az Otthon Segítünk Alapítványnál. Utóbbinál kifejezetten azért, hogy kisgyerekek közelében lehessek.” mondta Eszter.
„26 évesen mentem férjhez – mondja Móni, - 39 éves voltam, amikor legnagyobb meglepetésünkre megszületett kisfiúnk. Már azt hittem soha nem lesz gyerekünk. Nem tervezünk több gyereket, mert kifutottam az időből, és az egészségi állapotom sem engedi meg.”
A statisztikák azt mutatják, hogy a nők egyre később vállalják az első gyermekük szülését, aminek lehet az a következménye, hogy a kistestvér már gyakran nem érkezik meg. Míg 1990-ben a nők átlagéletkora első házasság kötéskor 22 év volt, 2010-ben 28,7 az átlagéletkor. Ma a nők 61%-a hajadon marad.2
1 Forrás: Társadalmi változások – életfordulók; Terhesség-szülés-születés II. Tanulmányok; MTA Szociológiai Kutató Intézet Bp. 1991. szerk.: Hanák Katalin
2 www.KSH.hu Családtípusok és párkapcsolati formák változása a népszámlálási adatok tükrében
Folytatjuk..
Szerző: Kraiss Ildikó – öt gyermek édesanyja, az Otthon Segítünk Alapítvány ceglédi szervezője
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges