Forrás keresztény Óvoda

A mi óvodánk pici óvoda, egyetlen csoportja van csak. Ebben a legkisebbek és a legnagyobbak együtt vannak keresztény, családias, elfogadó légkörben. Ez a legkisebbeket látványos fejlődésre és változásra sarkalja. A legnagyobbakban az odafigyelés, elfogadás és a türelem képességét fejleszti. Szívesen segítenek a náluk kisebbeknek. De igazán jól azok járnak ebben az oviban, akiknek a fejlettségi szintje nem azonos mértékű az egyes képességek terén.  Itt lehetőségük van a náluk nagyobbakkal tartani, de ha valamiben lemaradtak, a kicsik között nem érzik magukat kevesebbnek a többieknél. Az óvodavezető fejlesztőpedagógus is egyben. Mindkét óvónő kedves, gyermekszerető, fantasztikus pedagógus. A dusok kedvesek, segítőkészek. Rajtuk kívül logopédus is foglalkozik a kicsikkel heti szinten és hetente fejlesztő tornára is van lehetőség, ami a dislexia, disgráfia és az SNI-gyanús gyerekek számára fontos fejlesztést biztosít. Az óvodában szövődő barátságoknak sem kell megszakadnia, az óvodások az anya intézmény általános iskolájában folytathatják a tanulást. Nekünk ez az óvoda valódi mentsvár.  Millió köszönettel tartozunk az óvónéniknek, ami megfizethetetlen. Egy másik helyről hoztuk át ide a keresztfiamat eléggé vegyes fejlettségi szinttel. Az okokat nem részletezném.... (csak pozitívan!) A lényeg, hogy az óvodától, mint olyantól a korábbiak ismeretében érthető okból rettegő, más gyerekekkel, idegen felnőttekkel kapcsolatot kötni nem tudó, még nem beszélő gyerek, naponta szívesen indult el ebbe az oviba. Ahol a nagyokkal rakhatta ki a puzzle-t percek alatt. Ahol megtanulta megosztani a játékokat és együtt vonatozott másokkal. Ahol megtanult együtt játszani a többiekkel, megszerette a zenét és amikor egycsapásra eleredt a nyelve, szépen fejlődött a beszéde is. Segítették, javítgatták, türelmesek voltak hozzá. Rengeteg szeretetet és dcséretet, biztatást kapott. Olyan szókincse volt kezdetektől, hogy mindenki csak dícsérte. Kiderült, hogy egy csomó mindent hamarabb tud, mint mások. Lassan rajzolni is elkezdett. Talán ez volt a legnehezebb. Ma már iskolás és igen, van még mit fejlődnie... van, amiből négy év lemaradást kellett behoznia. Nem volt egyszerű, tanárként és keresztanyaként gyakran beszélgettünk az óvónénikkel a tapasztalatainkról, mint ahogy tesszük ezt a kishúga esetében is, még ovis. Nála már nem is volt kérdés, hogy itt kezd, szerencsénkre.

Az óvodánkat nagyon szeretem.

Kis városban élünk, és az emberek félnek attól amit nem ismernek. Gyermekemmel állami intézményben kezdtünk, és később, 4 évesen érkeztünk ide. Most azt mondom, hála Istennek ezért az apró közjátékért! Mert másik oviból érkezve a gyermek és a felnőtt tud különbséget tenni.

Az óvodánkban van szeretet és elfogadás, segítő nevelés, fejlesztő pedagógus, mosolygó óvó nénik, következetesség,  kedves dadusok és segítők, akik a gyermemekért élnek - és nem fordítva. Ami nincs, az a harag, verekedés, hangos szó, elintézetlen ügyek, pletyka, gyűlölködés, egymás lenézése, elnyomása. Itt mindenki mindenkinek segít legjobb tudása és tehetsége szerint . Értem ezt a szülőkre is és a gyerekekre is. Egyetlen vegyes csoport van, ahol a nagyoktól tanulnak a kisebbek, ahol a   fejlődésben picit lemaradt gyerekek kiemelkedő teljesítményt nyújtva zárkóznak fel , önmagukat hozva versenybe ezzel. Mindezt kacagva, boldogan és szeretettel teli közegben. Ide tartozni kiváltság, a szülők mosolyogva köszönnek egymásnak (katolikusok, reformátusok, keresztények vegyesen) és nyugodtan tudnak menni a dolgukra, mert nem kell napközben a gyermek miatt aggódniuk. Itt béksség van. Itt szeretik a gyermekeimet .

Szeretem, hogy a gyermekeim Isten létezésének tudatában nőnek fel. Hogy énekelnek és történeteket hallgatnak a lelki pásztorunktól heti rendszerességgel. Hogy tudják, hogy van valaki aki a hétköznapokban is óvó figyelő szemekkel védi onnan fentről őket. El tudnak mondani egy asztali áldást. Szeretem, hogy nem kell félelemben élniük. Szeretem nézni, ahogy bontakozik ki az értelmük, egyéniségük és nem kell attól tartanom, hogy lenyesegetik a szárnyaikat. Olyan maximális szintje van itt az elfogadásra épülő következetes nevelésnek, amilyet álmomban sem gondoltam volna soha. 

S ha valaki megkérdi miért is jó a mi ovodánk? Rendszerint azt szoktam válaszolni: - Gyertek el a gyerekkel és nézzétek meg... Mert szavakkal elmondani lehetetlen. Mert sorolnám még. Itt élményeket kap a felnőtt és a gyermek. Stabil alapot ahonnan elrugaszkodhat , valóra váltani az álmait.

Kedves Olvasó, aki épp itt tart... Te tudod, mi lakik a gyermekedben? És mit adnál érte, ha az óvoda ebben partner lenne és nem ellenfél ?

Kíváncsi lettél ? Akkor gyere és láss csodát !

Azért szeretem gyermekem óvodáját, mert nagyon családias. Az óvónők és a dadusok nap mint nap szeretetteljes légkört teremtenek, kedvesek, türelmesek, befogadóak, körültekintőek és a gyermekeket is az egymás iránti szeretetre, tiszteletre, helyes viselkedésre tanítják és eközben szakmailag is rendkívül felkészültek.