Sokszor furdal a lelkiismeret, és időnként úgy érzed, összecsapnak a fejed felett a hullámok?
Minden segítséget meg kell köszönnöd, hálásnak lenned, ha nem egyedül végzel 4 ember munkájával. Mert segítség a férj, a nagyszülő.
Hiszen te akartad, te választottad, nem?
Imádod őket, élni sem tudnál nélkülük, közben egy kicsit elveszted önmagad. Anya vagy. Mindig a második, harmadik, negyedik gondolat. Ez nem döntés, ez jött magától. De mikor ért véget a korábbi életed? Hol volt az átmenet a felelőtlenség, és az anyaság között?
Ismerős, ugye?
Néha tükörbe nézel, és változnál. Néha jó lenne felvenni azt a régi ruhát, vagy valami igazán csinosat. Vagy csak eltüntetni azt a fránya úszógumit, ami a derekad körül szépen lassan ott maradt, mióta a gyerekeid megszülettek...
A neten bombáznak a jobbnál jobb ötletekkel, a csodadiétákkal, mind ígér sokat, és gyorsan...Jó lenne hinni benne! Kifizeted, és kész, nálad a kulcs, nem kell tenned érte semmit.
A szomszéd és a munkatársad is pontosan tudja, mi a tuti módszer.
És, hogy nyugodtan csalhatsz is, vagy csak ezt edd, de minden nap...
Rosszabb esetben kínálgatnak, hiába a szép elhatározás: "ennyi belefér, ettől nem fogsz elhízni, majd holnap fogyózol, ma ünnep van, ma együtt vagyunk". Nem tudod elképzelni az életed a reggeli ropogós kifli nélkül. Aztán rohansz, és bekapod, amit találsz az első éhségedben. Fogalmad sincs, hogy kellene másképp.
Este bújod a weboldalakat, tippeket gyűjtesz, hogy másnap reggel csak zabkását egyél, és ebédre szigorúan csirkemellet. Meg egy kis csokit, mert egy órával utána hirtelen megőrülsz az édességért. Csak két kockát….csak egy sort….csak egy-két vanilíás karikát…
Mert más is ezt eszi. Mert ez az élet.
Ezen nőttél fel, természetes számodra, hogy nyúlsz utána. Ezt adod a gyerekednek is, hiszen nekik szükségük van rá. Néha befészkeli magát a fejedbe a gondolat, hogy talán nem jó. De nincs más példád. El sem tudod képzelni, hogy csinálja, aki másként él.
Ideig-óráig talán menne. De mindig azt várnád, mikor eheted újra.
Szokások rabja vagy. Ha változtatsz is, a családodat a hagyományos elvek szerint eteted tovább. Mindig van otthon édesség, hogy legyen a gyerekeknek. Mindig van hova nyúlnod, ha elfogy a türelem.
Vannak próbálkozásaid. Fehérjediéta, mert van hozzá az a tuti shake, vagy a paleo, mert paleo sütit lehet…Hiszen megmondták.
És ő is azzal fogyott le. Hogy neked miért nem megy, azt már magad sem érted...
Pedig mindent megpróbáltál.
Ott van a család is, akik nem értenek.
A férjed nem eszi meg a céklát, a gyerek tejfehérjeérzékeny, így ő a túrót sem, a nagyobbik meg semmi zöldet. Viszont a rántott hús, meg a krumpli mindig elfogy. Változtatni kéne, mert a nagyobb lusta kamasz, csúfolják is, a gyerekek gonoszak. Férjnek magas a vérnyomása, szedi a gyógyszert, a koleszterinje se jó már, és a háta is fáj, de azzal biztosan nem megy orvoshoz. A családjában sokan meghaltak 50 körül, sosem vallaná be, hogy ezért fél. Dolgozik látástól vakulásig, néha beszéltek pár szót, hogy melyik gyereket hova vigyétek.
A csodadiétáktól mindig egy picit többet hízol vissza. A hasad sosem lesz már a régi. Csak azért veszel bikinit, mert másokon is van, és ők egy picit rosszabbul festenek benne.
Mi lehet a megoldás? Hogyan találhatod meg azt az utat, ami élhető, vállalható? Hogyan lehetsz újra energikus? Hogy tudsz úgy főzni, hogy mégis megegye a gyerek, és a férj is, aki nem túl fogékony az újításaidra?
Mert van megoldás. Van másik út.
Hiszen körülöttünk is élnek emberek más táplálkozási szokásokkal, más receptekkel. Nincs lisztes főzelék, nincs bunda a húson, mégis életben vannak.
A nyugdíjasok - látjuk turistaként az utcákon - vékonyak, és fittek. Biztosan nem csak a magasabb életszínvonal az oka. Hiszen az arcuk nekik is ráncos, és a hajuk ősz.
Talán a fittséghez köze lehet a hiányzó 30 kilónak is, amit itthon természetesnek veszünk az évek előrehaladtával. Vagy a sok sétának, kirándulásnak. Ami voltaképpen ingyen van. Rossz szokásokkal ne takarózzunk. Nem elegáns. Ha mélyen magadba nézel, a változás egyszerűbb, mint hinnéd.
Ha a sorozatok helyett fogod a családod, és sétáltok egy nagyot, mindenki jól jár. Vigyetek kis sajtot, zöldségeket, sonkát, jófajta kenyeret, sok vizet, és almát. Újra beszélgetni fogtok. A kis- és nagykamasz előbújuk a szobájából. Vegyetek fel játszós ruhát, és egy jó cipőt! Menjetek ki a szabadba! Csodálkozzatok rá, milyen szép minden. Futkossatok, másszatok. Gyönyörű táj a mienk. Semmi akadálya, hogy együtt felfedezzétek.
Ha ismerősek ezek a gondolatok, kövesd Gyarmati Bea szakértőnk cikksorozatát, amivel kéthetente találkozhatsz oldalunkon!
Szerző: Gyarmati Bea edző, táplálkozási- és életmód tanácsadó
Web: www.changemylife.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
