Anyának is kell a kimenő! Az én-idő iránti vágy egyenesen arányos a gyerekek számával és fordítottan arányos az életkorukkal, elemi igényünk időnként kilépni a mókuskerékből, kikapcsolódni és feltöltődni, ilyenkor „hagyjuk a dagadt ruhát másra”. A mozi 99,5%-ban női közönsége önfeledten szórakozott, együtt nevetett a poénokon, sokszor egymásra néztünk és szavak nélkül is jól megértettük egymást az ismeretlen anyatársakkal is.
A túlstresszelt anyák nemcsak Amerikában néznek szemben a hatalmas elvárásokkal. A rokonok, a kollégák, a barátok, a szomszédok, a tanárok, a többi szülő és mindenki más azzal foglalkozik, hogy mit nem csinálsz jól, hogyan kellene csinálni, adják a kéretlen tanácsokat és kommenteket. Csupa jó szándékkal. Mert ehhez mindenki ért, mint a focihoz.
Csak 6 hónapig szoptattad babát? Még mindig szopizik, miért nem választod el? Csak egy gyerek van, nem akartok neki kistestvért? Jön a negyedik, nagyon bátrak vagytok! Bölcsibe adod, a karriered fontosabb? Még otthon vagy velük, nem szeretnél dolgozni? Tanulsz a gyerekkel? Az iskola az ő dolga, legyen önálló! Miért nem tanulsz vele, elhanyagolod szegényt? Csak sima oviba jár, ahol nincs úszás, lovaglás, angol, suli-előkészítő és programozás kicsiknek? Mesét olvasol este, és ki főzi a meleg vacsorát? Moziba mész hétköznap? Egyedül? (Minek az ilyennek gyerek!?)
Miről is szól a sztori?
Amy, a szexi főhősnő a jól berendezett középosztálybeli életét éli - 1 férj, 2 gyerek, 3 autó, 1 kutya - makulátlan sminkben, kiskosztümben és tűsarkúban járja a napi rutin köröket a suli, különórák, munkahely, szupermarket és az otthon között, de a nagy nyomás miatt egyre kevesebb lelkesedéssel és egyre több hibával. A családi feladatok legnagyobb részét ő csinálja. Elégedetlensége fokozódik, akkor telik be a pohár, amikor rájön, hogy férje más nők után is érdeklődik virtuálisan (vagyis csajozik a neten), erre első felindulásában kidobja párját a házból. A hab a tortán a szülő munkaközösség ülése, ahol a legfontosabb megoldandó problémának a sütivásárt tekintik, mert csak szigorúan glutén-, liszt-, cukor-, tej-, és mindentől mentes süteményeket lehet hozni. Ebből Amynek elege van, majd megértő szövetségesre talál két másik mamival: a vagány, szabadszájú Carlával, aki a legkevésbé sem emlékeztet egy családanyára, eddig sem akart megfelelni másoknak, minden 5. szavával egy testrészt emleget, és Kikivel, a 4 gyerekes, meg nem értett, elhanyagolt barátnőjével, aki (eddig) nem mert ellentmondani zsarnok férjének.
Nemet mondanak a tökéletességre, az elvárásokra, kipróbálják ennek az ellenkezőjét, vállalják, hogy „rossz anyák” lesznek. Ez alatt azt értik, hogy bevetik magukat az éjszakai életbe, mindent kipróbálnak, amit addig nem csináltak és ellenkezik az elvárásokkal (partik, éjszakai bulizások, minden, ami belefér és azt is, ami nem.) A tűsarkút sportcipőre cserélik, farmerban és pólóban sokkal jobban érzik magukat. A lázadást nem tűri a SZMK tökéletesnek látszó, uralkodásra hajlamos vezetője, Gwendolyn, megkezdődik a harc. Minden jó, ha a vége jó, sok vicces és megható jelenet után végre Amy megnyeri a csatát, ő lesz az SZMK új elnöke, mert a szülők mellé állnak. A programja egyszerű: lehet hibázni, enyhítsünk a túl sok terhen, ami az anyák vállán van és ne stresszeljük feleslegesen a gyerekeinket, hanem érezzük jól magunkat a bőrünkben! Nem az számít, hogy jó „teszt-megoldók”, hanem hogy jó emberek legyenek!
Néhány kérdés azért nyitott maradt:
Mit csinálnak az apák? Hol vannak a férfiak (nem a pasik a bárból)? A lázadáson kívül más megoldást nem próbálnak ki a túlterhelt hősnők? A vulgáris kifejezések a konvenciók elleni harc részei vagy a szereplők személyiségének alapeleme? Esetleg mindkettő? Jót buliztak, de mi lesz holnap? Amy szerint mind rossz anyák vagyunk, de ez nem igaz, hiszen az ő gyerekei aranyosak, jól neveltek. A „rossz” itt igazából a „tökéletlent” jelenti?
De ne keressünk mélyebb értelmet és mondanivalót egy könnyed vígjátékban, arra szuper, hogy nevessünk magunkon és az abszurd helyzeteken. Ha a problémákat nem is, de legalább a feszültséget oldja!
A film fő üzente, hogy ne legyünk sem tökéletes (vagy annak látszó), sem rossz anyák, inkább maradjunk „elég jók”, akkor mindenki jobban jár!
Halász Kinga, Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
