Néha ránk csodálkozol: „tényleg, te is így neveled?”, de leginkább zavarba jössz, ha kiderül, mert nem is tudod pontosan, hogy hogy kellene reagálnod. Hiszen hiába vagyunk sokan, még mindig olyan nehéz beszélni erről. Pedig mi is azt tesszük, amit sokmillió más ember: gyereket nevelünk. A különbség csak annyi, hogy egyedül.
Magyarországon minden ötödik családból hiányzik az egyik szülő: közel egymillión élnek egyszülős családban, ami a lakosság kb. 10%-a. Egyre kevesebbszer hívják őket „csonka családoknak”, de az egyszülősök társadalmi megítélése még mindig nem egyértelmű. A közvélemény sokszor nem tudja eldönteni, hogy mit is kezdjen velük: sajnálja, segítse vagy éppen elítélje azt, akinek az élete – ilyen vagy olyan okokból – így alakult. Pedig a válási statisztikákat nézegetve egyértelmű, hogy egyszülős családdá válni egyáltalán nem ritkaság, bár a válás nem az egyetlen idevezető út: egyszülősök az özvegyen maradtak is vagy azok, akik egyedül vállaltak vagy fogadtak örökbe gyereket. Több olyan megyénk is van, ahol a házasságon kívül született babák száma mára meghaladja a házasságban születettekét. De ez nemcsak magyar jelenség: a nemzetközi kutatások szerint a következő generáció egyharmadát már egyetlen szülő neveli.
Mit is jelent a gyakorlatban egyszülősnek lenni? Közösen nevelők is gyakran érzik, hogy nagyon nehéz összehangolni az élet feladatait és mindenhol jól teljesíteni. Amikor pedig apa és anya is az ember egyszerre, akkor pontosan kétszer ennyi feladatot kell (kellene) egy személyben megoldani: nincs, akit meg lehet kérni, nincs, akit éjszaka fel lehet ébreszteni vagy aki el tud szaladni a gyerekért az edzésre. Mindent te, mindent egyedül. Vagy ha nem, akkor azt meg kell szervezni, végig kell futtatni, meg kell fizetni. Ami attól is nehéz, mert az egyszülős családok közel fele szegény vagy mélyszegény: az egyszülősség vezető szegénységi kockázat, ezekben a családokban sokszor riasztóan magas a gyerekszegénység is. A legtöbb egyszülő anyuka, mégsem teljesen női élethelyzetről van szó: kb. 50 ezer apa nevel egyedül ma Magyarországon.
Az európai országokban komoly szövetségek segítik az ilyen családokat, Magyarországon ezzel szemben rendkívül kevés érdekvédelmi társulás vagy segítő szervezet támogatja őket és nincs olyan országos fórum, amely a problémáikkal foglalkozna. Pedig egyedülálló szülőként az átlagosnál is sokkal nehezebb például a munka és a család összeegyeztetése vagy a megfelelő pénzügyi háttér megteremtése. A tét pedig nemcsak az, hogy jelenleg hogy érzi magát több mint egymillió ember, hanem az is, hogy a most felnövő gyerekek milyen tapasztalatokkal, milyen környezetben nőnek fel és ők milyen szülővé, milyen emberré válnak.
Az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány (egyszulo.hu) 2005-ben éppen azért jött létre, hogy pótolja ezt az egyre nyilvánvalóbb hiányosságot. Igyekszünk képviselni, tanácsot adni, segíteni, a hangunkat hallatni vagy éppen nagyit találni, hiszen feladat van bőven. Egyedülállóként, egy vagy több gyerek felelősségével néha a mindennapi kis problémák is komoly, időnként megoldhatatlannak tűnő akadályt jelentenek.
Tavaly év végén megjelent az első könyvünk is, az Egyedülálló Szülők Könyve, az első magyar kézikönyv egyedül nevelőknek, sok történettel, sok tanáccsal és rengeteg tapasztalattal.
Az egyszülős családok száma – akarjuk vagy nem, szeretjük vagy nem – évről-évre növekszik. És néha már az is nagy segítség, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen más tapasztalatait látva könnyebben vesszük az akadályokat. Hogy optimistábban éljük a hétköznapokat és ezt adjuk tovább. Hiszen mi is azt tesszük, ami a legszebb dolog a világon: gyereket nevelünk.
Nagy Anna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges