- Kilenc év az alapítványnál megtanított arra, hogyan tudom elfogadni a különféle családokat, gyereknevelési módszereket és meglátni bennük az értéket, ami gazdagít. Bár nem annak indult, de kiváló „anyósképzőnek” bizonyult számomra! (Medvey Judit)
***
- Talán annyi, hogy megismertem olyan embereket, akikkel különben nem hiszem, hogy találkoztam volna. Ez jó dolog, szeretek emberekkel beszélgetni, de nem igazán tudok kezdeményezni. Mint önkéntes, ez a probléma megoldódik. (Bocskor Irénke)
***
- A másik ember érzéseit és értékrendjét tiszteletben tartó nyílt kommunikáció amit megtanultam és az életem más területein is sikerrel alkalmazom. (Kraiss Ildikó)
***
- Jónak lenni jó! (Sólyom Györgyi)
***
- A barátaim, munkatársaim nem értették, miért akarok újabb feladatot a sok elfoglaltságom mellé. De látom, hogy irigylik az élményeimet és a jóérzést, amit az önkéntes munka ad. (Karádi Márta)
***
- Örülök, hogy sikerült bevonnom már mindhárom saját gyermekemet is. Ezzel remélem, példát mutatok nekik és a későbbiekben szívesen vállalnak majd önkéntes feladatokat önállóan. Az a pár alkalom, amikor bevontam őket, nagyon élvezetes volt számukra. (Nagy Éva)
***
- Két unokám van. Bogi 4 éves, Roland pedig 5 hónapos. Mind a ketten nagyon szeretik, ha mesélek nekik, Bogival sokszor szerepjátszunk. Rolit is bevonjuk a közös játékba, és ő babanyelven közli a véleményét, Bogi meg fordít. Régen gazdasági területen vezetőként, felnőttekkel dolgoztam. Naprakészen ismertem a jogszabályokat. Nem hittem volna magamról, hogy a gyereknyelvet is ismerem, élvezem. (Csiki Györgyné)
***
- Nekem egyelőre a legtanulságosabb része az önkéntes munkának tulajdonképpen a tanfolyam volt, ami felért egy önismereti tréninggel. Sokat megtudtunk magunkról (mi a gyengénk illetve az erősségünk), amit talán sikerült beépítenem a segítésbe is. Határozottabb lettem és bizonyos helyzetekben magabiztosabb, már tudok nemet mondani helyzetekre, ami nemcsak az önkéntes munkában, hanem privát életemben is hasznos. (Kertészné Vadász Emília)
***
- Türelem, a tolerancia, előítélet mentes vélemény. (Max Gábor)
***
- Hasznosan lehet eltölteni az idős éveket és nem leszek „láthatatlan”, mint a legtöbb idős ember, aki inkább teher a családnak. (Tolnai Éva)
Meséld el legkedvesebb történeted, ami köztünk történt Veled.
- Elég sokáig jártam segíteni egy családhoz, ahol hármas ikrek születtek. Aznap mentem először, mikor kijöttek a kórházból. Nos, tőlük olyan szeretetet kapok, amit el se lehet mondani. Kicsit nagyi pótló vagyok, bár pontosan tudják, hogy én Irénke néni vagyok, de a nagymama messze van, évente egyszer-kétszer látják, hát én vagyok az az idősebb néni, aki normál esetben a nagyi. Ott voltam a bölcsis ballagásukon, meghívtak az ovis karácsonyi ünnepségre is, de sajnos megbetegedtek, így otthon látogattam meg őket. (Bocskor Irénke)
***
- Nagyon fontosnak tartom azt a képzést, amit az önkéntesek kapnak mielőtt családhoz kezdenek járni. Lelkesen készülök fel ezekre a tanfolyamokra. Az egyik önkéntes egy évvel a képzése után azt mondta, hálás azért, amit a tanfolyamon tanult, mert már meg tudja várni, hogy a menye segítséget kérjen tőle az unokájukhoz. A régi önmaga kérés nélkül rohant volna segíteni, amiben nem lett volna köszönet. Így viszont a menye hálás, hogy azt a segítséget kapja, amit kért, ő pedig örül, hogy úgy tud segíteni, hogy örömet szerez. (Kraiss Ildikó)
***
- A legaranyosabb kérdések: Mikor jössz? Mért mész el? (Sólyom Györgyi)
***
- A legkellemesebb élményem az volt, amikor a segített anyukával közösen mentünk a váci piacra vásárolni. Felváltva tologattuk a babakocsit, hogy a másik nyugodtan tudjon körülnézni, alkudozni, vásárolni. Mindketten tele kosárral mentünk haza a vásárlással együtt járó stressz érzete nélkül. (Nagy Éva)
***
- Áron még nem tud beszélni, egy éves. Csak azt tudja, hogy apa, mama, Ági. (Bártfai Ági)
***
- 2014 márciusában Zsuzsa bedobott a mélyvízbe. Egyéves ikerpárnál kellett segítenem. A lányok nagyon helyesek voltak. Luca örökmozgó kis manó. Piros pedig erős, masszív egyéniség. Két emberke, kétféle érdeklődéssel. Egy baba is nagy kihívás, de egyszerre kettő - semmi elképzelésem nem volt, hogyan fogom megoldani. Leültem hozzájuk a játszószőnyegre és váltakozva, hol az egyikkel, hol a másikkal játszottam. Milyen jó, hogy az embernek két keze van. Az segített, hogy folyamatosan beszéltem hozzájuk. Piros fogadott el hamarabb. Egy idő után hozzám bújt és úgy figyelt, észre sem vettem, hogy elaludt a vállamon. Anyukája, Timi vette észre és vitte őt a kiságyába. Ez volt az első közös napunk. Utána már nem izgultam, tudtam, hogy minden rendben lesz. Minden elismerésem a szülőké. Mind a ketten egykeként nőttek fel, és most 4 gyermekük van.
2014 decemberében egy új családhoz kerültem. Egy 6 és 3 éves kislány mellé. Itt ismerkedtem meg a Waldorf óvoda rendszerrel. Szenzációs, mennyi mindent tudtak a lányok, a kreativitásukat csak csodáltam. Minden nap más foglalkozás és minden nap tanultak valamit. Mind a kettő lány erős egyéniség, elsősorban irányítók. Ennek ellenére a közös játékoknál nem volt összeütközés, mert megbeszélték, mit válasszanak. Náluk mindig készülnöm kellett - gondolatban - több fajta játéklehetőséggel, hogy le tudjam kötni őket. Édesanyjuk nagyon fáradt volt, ha ott voltam, akkor pihenni ment. Az első közös napon a gyerekek folyamatosan zavarták a beszámolójukkal. A második közös napon értem csak el, hogy ne zavarják őt, és ettől kezdve nem volt probléma. (Csiki Györgyné)
***
- Eddig egy „családom” volt, akiktől nemrégen búcsúztam el, de időnként meglátogatom őket, mert megszerettük egymást. Magányos anyuka, aki - kora és egészségügyi problémái miatt - szinte az utolsó pillanatban vállalt babát, kért segítséget. Elsősorban megerősítést várt (és reményeim, illetve visszajelzései szerint is) kapott tőlem, na meg odafigyelést, tapasztalatot és egy kis szusszanást, hogy abban a néhány órában, amíg ott vagyok, nyugodtan megfürödjön, csináljon magának egy salátát, vagy csak megnézze az e-mailjeit. A kislány, aki nem volt idegenekhez szokva, az első pillanattól kezdve elfogadott, ami fantasztikus érzés volt. Egy héten egyszer mentem hozzájuk és ez a program beépült mindhármunk életébe. Nekem sokat adott ez kapcsolat, hasznosnak éreztem a náluk eltöltött időt, éreztem, hogy az anyuka egyre magabiztosabb lett és nekem is jó érzés volt, hogy gyakorolhattam a nagymamaságot. A kislány tüneményes „nagylánnyá” fejlődött és úgy érzem, egy icipici részem nekem is volt ebben. Ma már a „lányunk” bölcsis lett és az anyuka visszament dolgozni, így újra vannak szabad vegyértékeim és várom az új kihívásokat. Jó érzés adni magamból és jó érzés a pozitív visszajelzés gyerektől, szülőtől egyaránt. (Kertészné Vadász Emília)
***
- Az egyik kislány, amikor megkérdezték tőle az óvodában, hogy én ki vagyok neki, rávágta, ”Ő az Én Gáborom”. (Max Gábor)
***
- „Te vagy az én segítő angyalom!” (Elekes Magdi)
***
- A gyerekek rendszeresen összevesztek rajta, hogy ki melyik kezemet fogja. Hármas ikrek voltak, és az egyiknek teljes kéz jutott… (Bártfai Ági)
***
- Az anyuka a szülőszobáról engem hívott föl, hogy megszületett a harmadik gyermek, ők jól vannak, de a másik kettővel a nagypapa van és aggódik. Főztem egy kis levest, sütöttem palacsintát, elvittem. A nagypapa volt a legboldogabb, hogy palacsintát ebédelhet!
- Már 2 év is elmúlt, amikor egy játszótéren összetalálkoztunk (férjem, én, két unoka) egyik pótunokánkkal. Örültünk egymásnak, jót játszottunk. Amikor nekünk indulnunk kellett, Ábel átölelt, és látszott rajta még mondana valamit, de nem szólt. Elindultunk, ekkor hangosan utánunk kiabált: „ÉN BARÁT VAGYOK BELÉTEK !!!” Kell ennél több?? :) (Jónásné, Vali)
***
-Pár hétig nem találkoztam Dórikával. futott hozzám, átölelt és azt mondta: Reggel óta erre vártam, ez a legjobb napom…(Berényi Marcsi)
Forrás: Szemelvények „Az Otthon Segítünk Alapítvány színes világa – az első 15 év” kiadványból
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges