Nem vagy egyedül

Ki ne ismerné a barátságos kisvárost, Avonlea-t a Prince Edward-szigeten, és bájos lakóit? Itt él az aranyszőke Sarah és Felix, akik csínytevéseikkel borsot törnek Hetty néni orra alá, Felicity és Gus Pike, és a King család többi tagja. Viktoriánus kor, ötórai tea, jótékonysági bál, csipkés ruhák, fűző és kalap, világítótorony, megható történetek, békebeli kalandok.

A  hétköznapi élet egyáltalán nem olyan szép és tökéletes, mint a filmekben, illetve a magazinokban...

Nincs olyan ember, akit legalább titkon ne izgatna az álmok világa, hiszen minden éjjel álmodunk. Egy átlagos 8 órás alvási idő alatt akár 4 – 5 álomfázisunk is lehet. Az már más kérdés, hogy sokszor nem emlékszünk rájuk. Sőt, ha valakit ebben a fázisban ébresztenek fel rendszeresen, pszichés és testi tünetekkel reagál egy idő után.

Nyilvános helyen történő szoptatás még mindig heves vitákat vált ki a magyar társadalomban is. A sajtóban, közösségi portálokon rengeteg történetet olvashatunk, amikor anyukát zavartak ki az üzletből vagy küldték a mosdóba, hogy ott folytassa gyerkőce táplálását. Sok anyuka érzi emiatt kellemetlenül, kínosan magát, és inkább lemond a házon kívüli szoptatásról. Alicia Samone fotográfus egy gyönyörű fotóval szeretné felhívni mindenki figyelmét, hogy a szoptatás csodálatos. Ha Te is egyetértesz Vele, oszd meg ezt a cikket, hogy gondolatai minél több emberhez eljussanak. Köszönjük.

Valaki arról panaszkodott, hogy minden áldott nap ugyanazt az átkozott ennivalót találja a tízórais csomagjában. "Hát ki készíti a tízóraidat?" - kérdeztem. "Én!" - felelte. Mindannyian magunknak készítjük a tízórainkat…

Szaladnak a napok, teszek-veszek, szervezkedem, intézkedem, időnként lazítok. Ha a testem pihen is éppen, az agyam pörög tovább. Ismerős érzés? A belső "zsonglőr" ellenőrzi az elvégzendő feladatok soha nem szűnő listáját: mi kell a gyerekeknek, mi kell otthonra, mi kell a munkához…

A Csendes-óceán déli részén, a Salamon-szigeteken a bennszülöttek a favágás egy különös módját űzik. Ha a fa túl nagy ahhoz, hogy fejszével vágják ki, ordítással döntik le.

Amikor ott áll az ember az éjszaka közepén, és próbálja álomba ringatni a pár hónapos babát.... Amikor a pár órán belüli negyedik hisztiroham közben megpróbálja megőrizni a hidegvérét.... Amikor jó tíz évvel később képtelenség lerobbantani a fejéről a fejhallgatót.... Nos, akkor érdemes ezt a négy szót mondogatni magunknak: semmi sem tart örökké! /forrás:csalad.hu/

Mi kell ahhoz, hogy a különbözőségeink ellenére is el tudjuk fogadni egymást? Elsősorban szeretet – meg másodsorban is. Ugyanakkor az sem árt, ha van némi ismeretünk arról, hogy mi határozza meg a társunk gondolkodásmódját, lelkivilágát, mik a teremtésbeli adottságai. Ez ugyanis segíthet nekünk abban, hogy ne akarjuk mindenáron megnevelni vagy a magunk képére formálni őt.

Amióta megjelent a mozikban A bakancslista (The Bucket List) című film - idén pont 10 éve -, nyugodtan kijelenthetjük, hogy divatba jött a bakancslistázás. Minden valamire való embernek van kívánságlistája, vagyis egy listája arról, hogy mi mindent szeretne megtenni mielőtt feldobja a bakancsot.

Elfáradtam. Nem kicsit, nagyon. Van az a szintje a fáradtságnak, amit nem lehet és nem is akarsz már titkolni.

Anyaként időről időre ránk talál a pillanat, amikor úgy érezzük, hogy nemes küldetésünk többnek tűnik annál, mint amit teljesíteni tudunk: fáradtnak, erőtlennek érezzük magunkat még átlagos napokon is, egy nyűgös, dacos, hisztis nap után pedig végképp lemerülünk. Sokszor talán nehéz megfogalmaznunk, hogy mi fárasztott el minket ennyire – és még nehezebben tudjuk megtalálni a rejtett tartalékainkhoz vezető utat.