Én is alig vártam a tavaszi szünetet, hogy végre ne legyen a beadtadmár? lefotóztadmár? eztmosthovaküldjem? mindenkészvan? jajmégtechnikaháziismaradt! őrület. Engem derült égből a villámcsapásként (de annál nagyobb örömmel) ért a hír hétfő este, hogy keddtől már szünet van. Ezt sem vettem észre a Krétában.
A srácokat is hatalmas boldogsággal töltötte el, és egyből jött a kérdés, akkor xboxozhatunk?
Csak az xbox és a telefon
Nálunk az a szabály, hogy suliidő alatt csak hétvégén szabad
Karantén ide vagy oda, ezt próbáltuk most is átvinni a fiúkon a napirendbe foglalva, hogy tudják: azért mert itthonról tanulunk, van ami nem változik. Itt csak halkan jegyzem meg, hogy a szabályok néha azért vannak, hogy megszegjék őket. Azért ilyen is elő szokott fordulni...
Családi házban lakunk, így gondoltam, milyen jól kihasználjuk majd a szünetet, udvart szépítünk, kertészkedünk, játszunk a szabadban...
Aztán felébredtem csipkerózsika álmomból és rájöttem, hogy a gyerekek másképp tervezik a szünet kihasználását: XBOX, TABLET, TELEFON és csak enni állunk meg....
Amikor már három napja alig bírtam őket kirángatni a gép fogságából, akkor tudtam, hogy ennél több kell ide. "Prezent parkkal" és "cápaszájjal" keltünk és feküdtünk.
Van egy kis házunk Csonkamindszenten sok-sok állattal. Harmadik nap kimentünk, mert úgy éreztem, máshogy nem tudom őket kimozdítani a virtuális világból. Figyeltem őket, kb. 20 percig még a hazaérkezés utáni stratégiákat beszélték át. Már ott tartottam, hogy megkérem a Jézuskát, hogy vigye vissza ezt az xboxot oda, ahonnan hozta....
Te is tudsz hoppanálni?
Most azt hiszed megőrültem? Pedig nem, ehhez a játékhoz elég egy lelkes Harry Potter rajongó gyerek, aki kívülről fújja az összes részt. Nekünk ez adott volt, hiszen Berti a legnagyobb rajongók egyike. Kint a tanyán, ahol sok a tégla, a por, van egy félig ledőlt fal... Elkezdték a port egy helyre gyűjteni, hogy hoppanáló port készítetsenek belőle. És hoppanáltak.
Még a 11 éves is hoppanált, először az Abszolútra, ott bevásároltak (botokat gyűjtöttek, hogy mindenkinek legyen varázspálcája). Varázsoltak, varázsigékkel harcoltak.
Imádtam nézni, ahogy végre nem egy kütyüt nyomkodnak, és vita nélkül teljes összhangban játszottak. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy ti most hoppanáltok?
Ezt a választ kaptam Gergőtől (11): Persze anya, mindenki tudja, hogy igazából is lehet hoppanálni! Csonkamindszenten már nem csak az állatokat terelgetik, ha kint vagyunk, hanem belecsöppenünk a varázsvilágba, ahol repül az idő.
Így készül a "hopp-por"
Bújócska kicsit másképp
Egyik délután, amikor sikerült őket szigorúan az udvaron tartanom, már túl voltunk az első fél órán, ami arról szólt, hogy ötpercenként megálltak az ajtóban és bekiabáltak: Anyaaaa, már eleget voltunk kint, most már xboxozhatunk? Egyszer csak gyanússá vált, hogy már túl régóta nem jött a kérdés. Kimentem utánanézni a nagy csendnek. Ugye az általában nem jelent túl jót. Most viszont meglepetésemre bújócskáztak vita nélkül.
Hova rejtsem az esernyőt?
De nem a szokványos bújócskát játszották, hiszen ahhoz egy udvaron is kevés a rejtekhely. Egy esernyőt dugtak el. Sokkal több rejtekhelyet lehet egy esernyőnek találni, de mégsem túl pici, hogy elvesszen. Vita azért nem volt, mert nem az dughatta el, aki megtalálta, hanem szépen haladtak sorban.
Hova bújt az esernyő?
Ezt a játékot aztán Csonkamindszenten is kipróbáltuk, hiszen ott újabb rejtekhelyek jöhettek számításba. Szívesen beszálltam én is a játékba, hiszen nagyon jó móka volt, ahogy a nagy udvar miatt kaptak két segítséget, és csalás nélkül igazán élveztek egy olyan játékot, amihez ismét nem volt semmire szükség, csak a jókedvükre.
Bunki a szabadban
Nem csak nálunk ment a "feltalálom magam" módszer, valamelyik nap Nórával (Pécsimami) is beszéltem. Mesélte, hogy ők is udvart rendeztek a szünet alatt. Náluk sem ment egyszerűen a "rakd le a telefont és csinálj kicsit mást" dolog. Amíg Magor nem talált magának egy szuper kis helyet az udvar egy eldugott részén, ahol a saját bunkerét megépíthette. Itt még a reggeli, vacsi is jobban esik.
Saját zsebpénzéből párnákat is vett, hogy még kényelmesebb legyen az a bunki.
Ide ül ki nézni az utcán közlekedőket, hallgatni a madarakat, figyeli az udvaron szaladgáló Nutit, (a NEM húsvéti nyuszit), vagy csak anyukájával dumcsizni egy jót és addig sincs telefon a kezében.
Bunki az udvaron
Olyan kettős érzés ez az egész, mert egyrészt örülünk, hogy ennyi lehetőség adott a digitális világban, mennyire értenek már a gyerekek a telefonokhoz, számítógépekhez. Milyen könnyű lesz így majd nekik. Másrészt pedig félünk, hogy beszippantja őket ez a virtuális világ, és mi lesz, ha vége a karanténnak.
Ezért volt számomra jó tanulság ez a tavaszi szünet, ha ügyesen kizökkentjük őket ebből a világból, akkor hamar feltalálják magukat, hiszen még mindig gyerekek, akik szuper fantáziával vannak megáldva.
Busi Antónia - Pécsimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
