Erre a gyermekneveléssel kapcsolatos fogalomra mindenki – gyerekes, nem gyerekes – egyaránt felszisszen.
Mikortól számíthatunk a dac megjelenésére?
Ahogy csemeténk eléri az 1 -1,5 éves kort, egyre gyakrabban jut eszünkbe, hogy vajon nála mikor kezdődik el ez az időszak, amit dackorszaknak nevezünk. Váratlanul érkezik, szinte egyik napról a másikra az addig engedelmes, nyugodt kisgyermekből egy hisztis, a legapróbb dolgokkal is ellenkező hárpia lesz.
De mi is történik ekkor valójában?
Ahogy a gyerekek betöltik az első életévüket, elkezdődik egy önállósodási folyamat. Az önálló járás, a szobatisztaságra való képesség kialakulása mind ezt a folyamatot segítik elő, természetes tehát, hogy az önálló akarat is fejlődik.
Az akarat fejlődése pedig azzal jár, hogy gyermekünk feszegeti a határokat, kipróbálja meddig mehet el. Mindent ő szeretne egyedül csinálni, vagy pont az ellenkezője: nem akarja csinálni amit kérünk tőle.
Tulajdonképpen számára is rémisztő a helyzet, mert vannak olyan helyzetek, amikor nem már nem képes abbahagyni a hisztit, elveszíti a kontrollt saját érzelmei felett. Ezért nagyon fontos hogy megértsük: gyermekünk nem gonoszságból kezd el hisztizni, a legtöbb esetben a dühödt kiabálás és sírás nem nekünk szól.
Itt is érvényesül az az elv, hogy a gyermeknek észszerű korlátokra van szüksége, mert ez ad neki biztonságot, és ha ragaszkodunk ezekhez a nevelési elvekhez, később megérti, hogy azok a javát szolgálják.
Vannak előzmények, melyekre figyelnünk kell
Tudjuk, hogy ha a kisgyermek fáradt - mert esetleg kimaradt a délutáni alvás, vagy beteg - akkor szinte biztosan számíthatunk hisztire, de ugyanígy vannak napok, amikor szülőként mi is nehezebben viseljük a dühkitöréseket. Pedig a legfontosabb ezekben a pillanatokban, hogy megőrizzük higgadtságunkat. Ha a hisztire mi is dühkitöréssel válaszolunk, az nagyon megrémisztheti csemeténket.
Próbáljuk meg rugalmasan kezelni a szituációkat, de azért a nevelési elveinkből ne engedjünk. Mérjük fel a helyzetet, és ha semmilyen veszély nem áll fent (pl. nem az úttesten szeretne szaladgálni), akkor lehetünk kicsit engedékenyebbek. Semmiképpen ne verjük meg, ne szégyenítsük meg és főként ne zárjuk be sehová, mert az olyan félelemérzetet kelthet benne, ami a későbbiekben nagyon komoly magatartászavarokat eredményezhet.
Ne zsaroljuk ajándékkal, édességgel, de kisebb alkukba belemehetünk (Rendben, még lecsúszhatsz háromszor a csúszdán, de aztán el kell indulnunk.).
Maradjunk nyugodtak
Jusson eszünkbe, ha látja rajtunk hogy dühösek vagyunk, már valamit elért, ezért a legjobb felvenni a pókerarcot. Nem érdemes órákig tartó magyarázkodásokba, könyörgésbe belebonyolódni: egyetlen határozott mondattal mondjuk el, hogy mit várunk el tőle. Sokszor az is segít, ha valami meglepő, figyelem elterelő dologgal kibillentjük a helyzetből.
Ha olyan helyen vagyunk, ahol esetleg veszélybe kerülhet, vagy csak kellemetlen a szituáció (egy üzlet kellős közepén), akkor nyugodtan emeljük fel és vigyük biztonságos helyre, ahol aztán magára is hagyhatjuk egy rövid időre. Vannak gyerekek, akikre nyugtató hatással van ha szorosan magunkhoz öleljük, de ez nem mindenkinél jön be. Egy biztos: soha ne törődjünk azzal, hogy a környezetünk mit fog szólni vörös fejjel üvöltő gyermekünkhöz.
Jó hír: a dackorszak ahogy jön, úgy el is múlik, ha következetesek és higgadtak vagyunk, annál hamarabb.
Babasegély Szolgálat
www.babasegely.com
Miskolcimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges