A sztorikhoz az ihletet az élet szolgáltatja, múzsáim a kislányaim, akik immár három, illetve egy éve verik fel Szanda csendjét. Könyvtáros vagyok, aki pár éve elhatározta, hogy kihasználja azt az időt, amíg otthon van, és írni fog. Kis naivként nem számoltam azzal, hogy nemcsak én leszek otthon, hanem a gyerek(ek) is. Sőt, Apa is feltűnik általában reggel-este, hogy kaját, tiszta ruhát, egyebeket kérjen. Hamar rájöttem, hogy az alvás fontosabb az álmoknál, főleg, ha az egyik gyerek kicsi, a másik meg pici, itt aztán nem lesz idő egy regényre. Olvasásra sem, nemhogy írásra!
De mi nők nem hiába vagyunk arra is képesek, hogy a maradékból ünnepi ebédet hozzunk össze. Kreatív háziasszonyként, ha eszembe jut valami írnivaló, akkor azt gyorsan felírom az első kezem ügyébe kerülő papírra, legyen az bolti blokk, papírtörlő, vagy lisztes zacskó. Később, lopott perceimben, ha a gyerek végre elalszik, és odaenged a géphez, akkor a ház minden szegletében heverő papír fecnikből összehozok valami értelmeset.
Neked, Kedves Anyatársam, azért hogy legyen, ami erőt ad egy húzós, nem alvós nap végén (kezdetén). Hogy nevess másokon, amikor magadon már nem tudsz. Hogy tudd, nem vagy egyedül, ha azt érzed, hogy te vagy a legboldog(talan)abb nő a világon.
Kívánom, hogy feledkezz meg gondjaidról legalább addig a pár percig, amíg olvasol!
Te hogyan éled meg a babás hétköznapokat? Szólj hozzá!
Szerző: Gacov Katalin - két pici lány anyukája :-)
http://gacov.hu/szerzorol/
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
